Nagy nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki már járt az oldalamon és azokat is, akik most látogatnak ide első ízben. Eltelt bő fél év az utolsó bejegyzésem óta, mindez nem a véletlen műve, sajnos egy időre le kellett mondanom a játékról. Nem untatnék senkit a részletekkel, legyen elég annyi, hogy még a gépemet is el kellett adnom tavaly szeptemberben és most, néhány nappal ezelőtt, amikor rendeződtek a dolgaim, csak most tudtam beszerezni helyette egy újat. Mivel ismét van játékra alkalmas masinám, arra gondoltam, újra jelentkezek, és folytatom a korábbi blogolást, amennyire persze az időm is engedi, sőt, egyéb nagyszabású terveim is vannak, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. 

Mindenekelőtt megmutatom Nektek az én kis új szerelmemet, a már Kaby Lake alapokon futó új gamer számítógépemet. Ez ugyan nem a reklám helye, de a komponensek nagy részét a PCX áruházból rendeltem meg, ők pedig készítettek a gépről egy gyors tesztet és pár fotót is, így a képek jelentős részét az ő oldalukról fogom ide bemásolni. Annyi eltérés azért akad az általam birtokba vett gépnél, hogy nálam végül egy Asus Gtx 1080 került beépítésre, vagyis maradtam a megszokott márkánál.

Nézzük tehát a konfiguráció alkotóelemeit:

Asus STRIX Z270E GAMING alaplap

Intel Core i7-7700K BX80677I77700K processzor

Corsair 2x8GB DDR4 3200MHz Vengeance LPX Black CMK16GX4M2B3200C16 memória

Asus GTX1080 8GB DDR5X STRIX-GTX1080-O8G-GAMING videókártya

Samsung 500GB 850 EVO Basic MZ-75E500B/EU SSD meghajtó

Samsung 128GB MZ-7KE128BW SSD meghajtó

Super Flower 750W Leadex SF-750F14MG White fehér tápegység

NZXT S340 Elite Matte CA-S340W-W2 fehér számítógép ház

NZXT Kraken X52 RL-KRX52-01 vízhűtés

NZXT AC-HUEPS-M1 HUE+ RGB LED vezérlő

Igyekeztem a nyers teljesítmény mellett egy picit a külsőségekre is odafigyelni, úgy gondolom , a végeredmény önmagáért beszél. Remélem, Nektek is bejön, nekem nagyon tetszik és ugye ez a legfontosabb.

Hogy a perifériákról is essen néhány szó, monitorból egy ASUS PG279Q ROG SWIFT kijelzőt választottam, amely 2 K felbontású és a G-SYNC technológiával is fel van vértezve, beszereztem egy Razer Deathadder Chroma Gaming egeret és egy magyar kiosztású ASUS Cerberus billentyűzetet is, az Xbox One kontroller pedig eddig a szekrényemben pihent, csak elő kellett vennem. Persze még kell majd egy jó fejhallgató és egy másodlagos monitor is, valamint egy elfogadható podcast mikrofon és egy webkamera is, de ezek már nem sürgősek, szép lassan mindent beszerzek majd. 

Hogy mindez mennyibe került? Inkább ne firtassuk, nem volt olcsó mulatság, az biztos. Nem is egyik napról a másikra lett meg hozzá a keret, de erről egy külön posztban fogok majd mesélni Nektek. Addig is mindenki legyen jó, játszatok, amennyit csak tudtok, ígérem, én is ezt teszem majd. És persze hamarosan újra jelentkezek!

Puszi:

Korbi

És akkor következzenek az ígért képek, az utolsó néhányat én készítettem telefonnal, nézzétek el a gyengébb minőséget!

Többen kérdeztétek tőlem, hogy milyen játékokkal játszom leginkább, erről korábban már írtam egy bejegyzést, amelyet ide kattintva érhettek el. Az is felmerült kérdésként, szoktam-e FPS címeket tolni, mert az ugye nem túl lányos, ezért különösen érdekes a felvetés. Nos a válaszom; előfordul néhanap. Bár nem tartoznak a kedvenceim közé a lövöldék, jobban preferálom az összetettebb történettel bíró kaland játékokat, vagy a cuki ügyességi és mászkálós platform címeket, olykor megszáll az ihlet és ilyenkor én is szívesen vezetem le a feszültséget egy kis fegyverzajjal. Vannak nagy favoritjaim, most ezekről mesélek nektek egy kicsit.

Évekkel ezelőtt megvettem a Counter Strike: Source steames változatát és Icipicike, majd Korbi néven jó néhány órát - egész pontosan 487 óra, 23 perc 5 másodpercet - beletoltam a gammába, kedvenc pályáim természetesen a Dust,  Dust 2, Office és az Aztec voltak. Leginkább az AK 47, M4 , Desert Eagle kombókkal próbáltam osztogatni a fejeseket és egész elfogadható statisztikát sikerült összehoznom. Az is többször felmerült bennem, hogy a CS legújabb részét is beszerzem és teszek vele egy próbát, de egyelőre ez még várat magára. 

A Counter Strike mellett, vagy még inkább helyette mostanában Battlefield 4 van nálam terítéken, amely hozzám elég későn, csak idén márciusban jutott el. Előtte adtam egy esélyt a Hardline single kampányának, mert egyrészt a rendőr sztori felkeltette az érdeklődésemet, másrészt a multizásból egy picit ki akartam szakadni, de elég nagyot kellett csalódnom. Sajnos az utóbbi években a sztori módokat erősen elhanyagolják a kiadók, kár érte, mert úgy gondolom, nem csak nekem volna igényem színvonalasabb és tartalmasabb történettel megspékelt FPS játékokra, ha már az árát szépen megkérik a sokszor félkész és csak a DLC tartalmakkal egésznek tekinthető címekért is. Ígéretekből persze soha nincs hiány, az októberben érkező Battlefield 1 mindenképpen várós darab, főként, hogy  az első világháborús környezet kifejezetten egyedi és az előzetesek alapján a látvány is csúcs lesz.

A végére hagytam egy igazi nagyágyút, amellyel sajnos ma már egyáltalán nem szoktam az időmet tölteni, ugyanakkor egy nemrég megjelent rajongói remake miatt ismét a köztudatba került és az én fantáziámat is megmozgatta. A Nintendo 64 egyik legismertebb klasszikusáról, a Rare gondozásában készülő GoldenEye 007-ről van szó természetesen, ami a jó öreg konzolon a maga kissé pixeles és mai szemmel csúnyácska grafikájával, ugyanakkor lebilincselő játékmenetével és történetével már több, mint 15 éve is rabul ejtett és azóta is kellemes, bizsergető nosztalgiával gondolok vissza rá. Azt hiszem, a mai munka után levezetésként le is szedem és néhány kör erejéig visszarepülök az időben a 90-es évek végére.

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi

Sokszor kérdezik az ismerőseim, barátaim, hogy a játék mennyi időt vesz el az életemből, marad-e kellő energiám más jellegű tevékenységekre, nem megy-e olyan alapvető dolgok rovására, mint a munka, vagy épp a szociális kapcsolatok, főként a magánéletemre gondolnak ilyenkor. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, pici odafigyeléssel mindenre lehet időt szakítani, még akkor is, ha egy nap tényleg csak 24 órából áll és sokszor boldoggá tenne, ha lenne még néhány óra valahol elfekvőben.

Régebben, amikor „csak” az iskolai kötelezettségeknek kellett eleget tennem, persze minden könnyebb és egyszerűbb volt. Suli és edzés után rohantam haza, gyors tanulgatás és már ültem is le a monitor elé, ha a bátyám épp engedélyt adott rá. Természetesen már ekkor is igyekeztem a kellő egyensúlyt, vagyis az arany középutat megtalálni, versenyszerűen úsztam és bulizni is ugyanúgy eljártam, mint az osztálytársaim, de a fennmaradó idő csak a játéké volt. Amióta felnőttem, sokkal kevesebbet tudok kockulni, az igényeim is megváltoztak, a mennyiség helyét a minőség vette át. Előfordult korábban, hogy mindenféle szemetet kipróbáltam, letöltöttem, majd néhány óra után már töröltem is a gépről és azonnal egy másik játékba fogtam bele. Manapság inkább hónapokig elvagyok egy-egy címmel, de kiélvezem az összes pillanatot, ahogy a Witcher esetében is tértént (történik).   

Egyébként a párommal több, mint 3 éve vagyunk együtt, szerencsére ma már ő is szokott hébe-hóba játszani, ha nem is annyit, mint én. Ebben nekem is meg van a szerepem, rengeteget nyafogtam az elején, hogy próbáljon ki néhányat a kedvenceim közül, végül kedvet kapott hozzá. Így a hobbimat könnyen, legalábbis könnyebben el tudta fogadni, sőt, ma már az sem ritka, hogy együtt nyúzzuk a kontrollert, legutóbb a LEGO Marvel`s Avengers-t toltuk végig, jó kis móka volt. Nem volt szempont a választásnál, hogy ő is játékos legyen, de egyáltalán nem hátrány, hogy kiderült, nem teljesen idegen tőle ez a világ.

Természetesen mindent a maga helyén és idejében kell tudni kezelni, hogy flottul működjenek a dolgok. Amióta közösen élünk, szépen ki van osztva, kinek és mikor éppen mi a feladata, mikor van ideje a házimunkának (pfuj), a romantikának, de a gaming is szerepel a napirenden. Igaz, az is megesik olykor, hogy napok telnek el anélkül, hogy egyáltalán bekapcsolnám a gépet. Régen inkább nem aludtam ki magam, de akkor is leültem játszani, most pedig sokszor eszembe sem jut. Persze, ha hosszabb ideig kimarad a játék, egyszer csak kibírhatatlan és hisztis leszek, ilyenkor szoktam 1-2 napra bezárkózni és teljesen kizárni a külvilágot, majd feltöltődve újrakezdeni a normális életet. A barátom nem szól semmit, ő is el van, mint a befőtt, elmegy sörözni a barátaival, vagy meccset néz,  mert ilyenkor engedem :), megérti, hogy nekem mennyit jelent ez az egész, szerencsésnek mondhatom magam. 

Ami még okozni tudott némi fejfájást és kisebb konfliktusokat, az a vásárlási mániám. A rucikat és a pipere holmikat minden pasi elfogadja, de hogy emellé még időnként új videokártyákat, procit és néhanap konzolokat is vegyen egy lány, az nem hétköznapi eset. Én mégis ilyen vagyok, ugyanakkor én sem szólok semmit, ha ő a Bajnokok Ligája csoportmeccsre utazik Madridba a gyerekkori haverjával. Abban egyeztünk meg, hogy a közös kiadásokon és a havi félretett tartalékon túl mindenki arra költ, amire csak szeretne, nem korlátozzuk a másikat. Mindez persze nem lesz így örökké, hiszen előbb-utóbb mi is szeretnénk családot, gyerekeket, de addig Carpe diem, éljen a hedonizmus! A viccet félretéve csak addig nyújtózkodunk, ameddig az a bizonyos takaró ér, én például hónapokig gyűjtögettem az új AUSUS kártyámra és a közös élményeket semmiféle kütyüért nem cserélném el, inkább eltöltök egy hetet kettesben vele a Balaton mellett, minthogy SLI rendszert építsek, pedig szeretnék, nem titok.

Mindent összevetve a tolerancia, a szeretet és az egymás iránt tanúsított kellő odafigyelés a garancia, hogy a videojáték ne megmérgezze, hanem kiegészítse és még boldogabbá tegye a párkapcsolatunkat!

Nagy ölelést küldök Nektek, lazítsatok, kapcsolódjatok ki és ha tehetitek, ebben a kánikulában ti is látogassatok el valamilyen vízpartra!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi

A híres, vagy inkább hírhedt és egyelőre feltörhetetlen (vagy mégsem?) Denuvo-védelem kapcsán jutott eszembe néhány gondolat a kalózkodással és a tört játékokkal kapcsolatban. Világ életemben a legális játékvásárlás és az eredeti címek beszerzése mellett tettem le a voksomat, még az operációs rendszer is hivatalos forrásból származik, amely a gépemen fut. Ennek ellenére nem törnék pálcát azok feje fölött, akik a könnyebb utat választják, persze nem is biztatnék senkit rosszalkodásra.

A játékfejlesztő cégek néhány évvel ezelőtt még nem zsákbamacskát árultak, a legtöbb címhez készítettek demót is, amelyet a leendő vásárló gamer 1-2 pálya, vagy néhány óra erejéig kipróbálhatott és a szerzett tapasztalatok alapján eldönthette, szeretne-e pénzt áldozni az adott játékra. Sajnos manapság már csodaszámba megy az ilyesmi, a hangzatos bejelentések és látványos videók után igen gyakran kapunk félkész, rosszul portolt, hiányos játékokat, amelyek a combosabb vasakat is megizzasztják. Elég, ha csak az Assassin’s Creed: Unity, a Mortal Kombat X, vagy épp a Batman: Arkham Knight PC változataira gondolunk, de a konzolosok is belefuthatnak időnként silány minőségű, értéktelen alkotásokba. Ha készült volna bármelyikhez demó, egész biztosan kevesebben érezték volna átverve magukat, de az is valószínű, a fejlesztők bevétele is lényegesen alacsonyabb lett volna. Többen hivatkoznak ezekre a sajnálatos esetekre, amikor az illegális letöltések mellett foglalnak állást. Nem mondanám, hogy nincs igazságtartama ezen véleményeknek, ugyanakkor szerencsére több olyan megoldás is létezik, amely törvényes keretek között teszi lehetővé egy játék kipróbálását, elég, ha csak a Steam pénzvisszafizetési rendszerére gondolunk. Mindez szép és jó, ugyanakkor cseppet sem kárpótolja azokat, akik a dobozos kiadásokat részesítik előnyben. 

Egy új AAA játék többnyire 10-12 ezer forintot kóstál, a konzolok esetében ez akár a 18-20 ezret is simán elérheti ez az összeg. Nem véletlen, ha a magyar és sokszor akár a külföldi fizetések mellett nem mindenki engedheti meg magának, hogy eredeti címekkel töltse fel virtuális, vagy valós polcát, arról nem is beszélve, hogy a konzolosok legalább tovább tudják adni, esetleg el tudják cserélni a megunt, vagy végigjátszott szerzeményeket. Míg a PC gamerek maximum a fejlesztők mamáját szidhatják, ha a hangzatos ígéretek ellenére mást kapnak a pénzükért, mint amit ígértek nekik. Talán az sem tartozik a normális kategóriába, hogy lassan az összes megjelenést követően több gigás úgynevezett 0-day javításokat és patcheket tesznek közzé a kiadók, hogy a félkész játékokat teljessé, vagy legalább játszhatóvá tegyék. 

Persze, a gaming egy költséges hobbi és sokan vélik úgy, akinek nem futja rá, válasszon más elfoglaltságot magának. Ugyanakkor a kiadók mérhetetlen pénzéhsége, sokszor cinikus és cseppet sem játékosbarát felfogása is jelentős mértékben hozzájárul a kalózkodás virágzásához. Talán első lépésként nekik kellene változtatniuk ezen és akkor valószínűleg azok is szívesebben vásárolnának eredeti példányokat, akik ennek hiányában inkább letöltögetnek és nem éreznék úgy, hogy az ablakon dobták ki a pénzüket!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi 

Ameddig nem volt saját fizetésem, alapvetően nem is tudtam a játékra pénzt áldozni, bátyám használt, megörökölt gépét vehettem birtokba, már ha épp nem ő ült előtte. Amikor végül felcseperedtem és a nagybetűs élet körforgása engem is beszippantott, egy szép napon elhatároztam, hogy összeállítok magamnak végre egy számítógépet, ami csak az enyém, amit akkor és arra használok, amikor és amire csak én szeretném. Gyűjtögetni kezdtem a pénzt, mindent félretettem, amit csak győztem. Kihagytam bulikat, nyaralást, fesztiválokat, lényegesen kevesebb rucit vettem, mint előtte, spóroltam, amennyire csak lehetett, külön munkát is vállaltam a cél érdekében. Végül tavaly nyár végére sikerült révbe érnem és megvettem életem első saját konfigurációját a hozzá tartozó monitorral és perifériákkal együtt. Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor első ízben kapcsoltam be az én kis gyönyörűségemet. Persze nem volt mindenben tökéletes, kompromisszumok tömegét kellett kötnöm a vásárlásnál, de egy erős középkategóriát képviselt új szerzeményem, arra azonban pont elég volt, hogy a játék iránti szenvedélyemet kiéljem. Egy darabig…

Kis idővel később azon kaptam magam, hogy nem vagyok egészen elégedett és nem akarok folyamatosan megalkuvásokat eszközölni, a grafikából vissza-visszavenni, többre, jobbra vágytam. Ezért folyamatosan fejleszteni kezdtem a gépemet, új alaplap, jobb proci, gyorsabb memóriák kerültek bele, vásároltam egy nagyobb és lényegesen profibb monitort, legutóbb pedig a videokártyát cseréltem le néhány héttel ezelőtt. Igazi függőség alakult ki nálam, elköltöttem egy rakat pénzt, de nem bántam meg egy pillanatig sem. Most tartok ott, hogy minden túlzás nélkül állíthatom, olyan számítógépem van, amely nagy valószínűséggel még 2-3 évig a legújabb játékokkal is elboldogul majd és munkára is használható lesz minden bizonnyal. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs már több tervem, vágyam, amely megvalósításra várna. Mert bizony akad még szép számmal beteljesítésre váró gamer álom.

Egyrészt havonta egy játékot minden körülmények között beszerzek magamnak, még akkor is, ha lényegesen kevesebb időm van mostanában leülni a gép elé, mint korábban. Nem ártana egy jó minőségű kamera sem, mert terveim között szerepel egy pár végigjátszást is készíteni, remélhetőleg sokatok örömére, legalább megnézhetitek, miket ügyetlenkedek olykor. Szeretnék idővel egy konzolt is magamévá tenni, mert vannak olyan exkluzív címek, amiket eddig kihagytam és időszerű lenne bepótolni őket. Arról nem is beszélve, hogy VR is rabul ejtett, amikor először volt szerencsém kipróbálni, tehát egy Oculus Rift, netán egy HTC Vive is boldoggá tudna tenni idővel. És ha mindez egyszer csak realitássá válik, nagy valószínűséggel újfent a gépet kell majd naprakésszé varázsolni és minden kezdődik elölről.

Ahogy a saját példámon keresztül is jól látszik, a videojáték és a számítógép fejlesztés igen csak költséges hobbi és ha nem vagyunk gondtalan milliomosok, számtalan lemondással tud járni. Természetesen nem kötelező hozzám hasonlóan csinálni, nyilván rengetegen megelégednek lényegesen szerényebb összeállítással, mindenkinek el kell tudni dönteni, mennyit tud, és főként mennyit akar áldozni erre a tevékenységre. Az is simán elképzelhető, hogy egyszer csak én is visszavonulót fújok majd és új irányt vesz az életem, ahol a gaming elveszíti vezető szerepét, átértékelődik, sokadlagossá válik. De abban egész biztos vagyok, hogy egy pici szelet mindig megmarad belőle és az a fajta öröm, amelyet nyújtani tud, mindig velem lesz!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi 

Ahogy olvasgatom a különböző videojátékra szakosodott oldalakat (beleértve a külföldi weblapokat is), folyamatosan terítékre kerül a PC és a konzol gamerek kibékíthetetlen ellentéte. Repkednek a szóvirágok, ezredszer elcsépelt érvek ütköznek az éterben, egymásnak feszülnek trollok és megmondóemberek, a virtuális háború pedig végeláthatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy még a „konzolosok” is képesek egymás torkának ugrani, csak hogy bebizonyítsák, az ő gépük az egyetlen jó döntés, a másik felhasználó pedig ostoba fajankó, hiszen ellentétes oldalon áll. Mint minden viszálykodás, ez is értelmetlen és oktalan, csak arra jó, hogy a kattintásszámláló felpörögjön.

Ahogy már megpendítettem korábban, én azok közé tartozok, akik elsősorban számítógépen játszanak idejük legnagyobb részében, ugyanakkor a mai napig szívesen ülnek le egy Playstation, egy Xbox, de akár egy Nintendo elé is. Nem másért, mint magáért a játék öröméért. Mert hiába a masszív hardver, a részletesebb felbontás, a magasabb fps, a többfunkciós felhasználási mód, mindez fabatkát sem ér, ha a lényeg elsikkad menet közben.

Minden platformnak megvannak a maga előnyei és egyben hátrányai is. PC-n valóban szebb látvány érhető el és ha van elég pénzünk, legtöbb esetben nem kell kompromisszumokat kötnünk, ráadásul stratégiai játékok terén itt a legbőségesebb a kínálat. Ezen felül munkára is használhatjuk gépünket, ha erre van szükségünk. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre több a pocsék, rosszul portolt alkotás, viszonylag gyakran kell az egyes komponenseket cserélni, hogy naprakészek maradjunk és jó néhány exkluzív címről le kell mondanunk.

A konzoloktól felesleges megkívánni, hogy mindenben kövessék a számítógépeket, még akkor is, ha az aktuális generáció tagjai többnyire apró dobozba zárt PC-k. Hiszen alapvetően szórakoztató elektronikai készüléknek tervezték őket, a felhasználási területük korlátozottabb, de miért is várnánk el tőlük, hogy videóvágásra, vagy szövegszerkesztésre is alkalmasak legyenek? Azoknak készültek, akik nem szeretnének több százezret eltapsolni éves szinten (habár a gyors generációváltás megérne egy misét), nem feltétlenül akarnak grafikai beállításokkal bíbelődni, csak leülni és néhány gombnyomás után máris tolni kedvencüket. Ráadásul rengeteg exkluzív cím csak ezekre a gépekre érhető el, elég, ha az Uncharted, vagy a God Of War szériára gondolunk, de említhetném akár a Zelda, a Super Mario sorozatokat is, biztos vagyok benne, hogy az irigykedésen átlendülve mindannyian beláthatjuk, kiváló címek egytől egyig, amelyekkel mi magunk is szívesen töltenénk az időnket.

Vihar a biliben ez a torzsalkodás, a magam részéről nem kívánom kivenni belőle a részemet és arra biztatnék mindenkit, tegyen hasonlóképpen. Örüljünk annak, amink van, játszunk azzal, amiben megtaláljuk a kedvünket, kapcsolódjunk ki a szürke hétköznapokból és ne másokkal legyünk elfoglalva, élvezzük, amit választottunk. Döntsük el, számunkra mi a legfontosabb szempont és ha ezen túl vagyunk, hagyjuk meg mások örömét is!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi 

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából 2 héttel ezelőtt rátehettem a kezecskéimet az új ASUS Strix GTX 1080-as videokártyára, ám az örömbe sajnos üröm is vegyült, ugyanis az alaplapom (Asus Maximus Hero VIII Impact) épp a hétvégi tesztelgetésre adta meg magát minden előzmény nélkül. Szerencsére garanciális még jó ideig, ennek ellenére teljesen elszontyolodtam, hogy ezúttal is el kell halasztanom a videokártya alapos megizzasztását. Szerencsére a párom eladósorban porosodó konfigurációja épp kapóra jött, így hát átugrottam hozzá és végre kicsit közelebbről is megismerkedtem új szerzeményemmel.

A kártya technikai paraméterei már jó ideje közismertek, ezért a nyers számokkal senkit sem fárasztanék. Miután letöltöttem a legfrissebb drivereket, valamint a megfelelő segédprogramokat, bele is kezdtem a benchmarkok futtatásába és a méricskélésébe. Sajnos a barátom gépe nem tuningra lett összeállítva, így gyári órajelekkel ment minden, az eredmények ezért nem a legoptimálisabbak, kénytelenen leszek majd aktualizálni, amint a lapom visszaérkezik, remélhetőleg néhány napon belül.

TESZTKONFIGURÁCIÓ

Az alábbi, rossznak, vagy gyengének azért semmiképp sem mondható összeállítás alatt futottak a tesztek:

MSI B150M MORTAR alaplap

Intel Core i7-6700 processzor

DeepCool GAMMAXX 200T processzor hűtő

2 X 8GB 2133MHz DDR4 RAM Kingston HyperX Fury Black memória

Kingston 240GB Hyperx Fury SHFS37A/240G SSD meghajtó

Kingston 120GB HyperX Savage SHSS3B7A/120G SSD meghajtó

FSP 550W Raider S 550 80+ tápegység

NZXT Source 340 CA-S340MB-GR fekete-piros számítógép ház

A megjelenítő egy Full HD Sony Bravia televízió volt, ez szintén erős visszalépés az otthoni WQHD felbontású ASUS PG279Q ROG SWIFT monitoromhoz képest, ráadásul a G-Sync örömeiről és a 165 Hz-es képfrissítésről is le kellett mondanom. Első körben a frissen megjelent 3DMark kifejezetten DirectX 12-höz készülő változatát, a Time Spy-t indítottam el és az alábbi végeredményt sikerült kipasszíroznom belőle.

Természetesen egy sima Fire Strike teszt is készült, ahol szintén a vártnál némileg alacsonyabb eredmény született, ugyanakkor a korábbi GTX 980 kártyámhoz viszonyítva így is mérföldekkel jobban teljesített az új videokártya. 

A újabb állomás az Unigine Valley és a Unigine Heaven volt, amely a következő adatokkal zárult. 

Játékokkal kapcsolatban ezidáig csupán a The Witcher 3: Wild Hunt (ebből egy röpke perces videót is készítettem Nektek, később természetesen hosszabb játékvideókra is számíthattok), a GTA V és az Ori And The Blind Forest voltak terítéken, ez utóbbi nem igazán mérvadó, mert bár az egyik nagy kedvencem, nem követel magának túlzottan izmos vasat. A Witcher és a GTA is remekül futottak az új kártyával, a korábbi kompromisszumokkal itt már nem kellett foglalkoznom, a legmagasabb beállítások mellett is 100 fps közeli eredményeket mért a Fraps. 

KONKLÚZIÓ

Ha összegeznem kellene a tapasztalataimat, kissé felemás érzések kavarognak bennem. Nem úgy sikerült a teszt, ahogy elterveztem, hiszen nem azon a gépen és azokkal a feltételekkel tudtam végigfuttatni a programokat és játékokat, amelyen szerettem volna. A kari csendes, nem melegszik túlzottan, 65 fok fölé nem igazán sikerült felkúsznia a mérőnek. Full HD felbontás mellett a kártyának nincsenek igazi korlátai, de ez egészen nyilvánvaló volt eddig is, igazán az lett volna érdekes, mit tud 2K felbontás alatt, így jelenleg nem merem kijelenteni teljes bizonyossággal, hogy valóban megéri a kissé borsos árát.Ezért egész biztos vagyok benne, hogy idővel, amint az alaplapomat épségben visszakapom, egy újabb, alaposabb és átfogóbb értékelést is készítek Nektek!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi 

Mindjárt, mindjárt... mindjárt itt a hétvége, végre valahára jut majd némi időm játszani picit és alaposan megizzasztani az új karit. Addig is ismerkedjetek meg az öt legszebb és persze nem utolsó sorban legjobb gamer lánnyal. Ők azok, akik nem csupán szépségükkel bűvölnek el maguk körül mindenkit, de a videojátékosok világában is komoly nevet szereztek maguknak.

5. Aphrodite

A hölgy teljes neve Kim "Aphrodite" Ga Young, 1988-ban született Dél-Koreában. Az MVP profi Starcraft II csapat oszlopos tagja, több nagy versenyt nyert az utóbbi évek során, többek között a 10.000 dollár összdíjazású Zowie Diwina versenyen is győzni tudott. Amikor épp nem játszik, másik kedvenc elfoglaltságának, az úszásnak hódol.

4. Alodia Gosiengfiao

A Fülöp-szigetek és a játékvilág egyik legismertebb alakja Alodia Gosiengfiao, aki főként cosplay terén alkotott maradandót,több, mint 40 karakter bőrébe bújt bele ezidáig, ráadásul az Animax ázsiai nagykövetének is mondhatja magát. Amikor éppen nem jelmezeket tervez és készít, kedvenc játékaival, a Final Fantasyval és a Dota 2-vel játszik. 

3. Kaitlyn Richelle

Kaitlyn "Kaitlyn" Richelle kanadai E-sportoló szintén a Starcraftban II játékban alkot kiemelkedőt (azt hiszem ezek után én is ki fogom próbálni), 2012-óta ismerhetjük a nevét, akkoriban kezdett videókat streamelni az interneten. Több világversenyen is indult már, többek között a 2013-as IeSF Világbajnokságon is, ahol 3. helyezést ért el. Informatikus és mérnök diplomával is rendelkezik. 

2. Melonie Mac

2010-ben kezdett videókat megosztani a Youtubeon magáról a Hawaii szigetén született hölgy. 29 éves, több, mint 300 ezren követik a legismertebb videomegosztó oldalon, ahol nem csupán kedvenc játékait közvetíti (Tomb Raider és Resident Evil sorozatok, World of Tanks), de komoly társadalmi kérdésekről is előszeretettel alkot véleményt. 

1.SSSniperWolf

A több, mint 1 millió Facebook rajongóval büszkélkedő Lia, vagy ahogy mindenki ismeri, SSSniperWolf szintén a Youtube fényesen ragyogó csillaga. Leginkább a lövöldözős, FPS és TPS játékokat kedveli, GTA V, Call of Duty videók mellett rendszeresen tesz közzé Cosplay képeket és videókat magáról. 

Ha tetszett az összeállítás és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi 

A GTX 1080 tesztre még picit várnotok kell, sajnos a munka és az egyéb kötelezettségeim miatt egyelőre nem jutott időm komolyabban megizzasztani az új videokártyámat, talán hétvégén sikerül majd pótolnom. Ugyanakkor engem is hatalmába kerített a Pokémon Go őrület, ezért a türelmes várakozás helyett, némi tanakodás után letöltöttem innen az Androidos APK-t. Én még ahhoz a generációhoz tartozok, amely minden szombaton ott gubbasztott pizsiben a Kölyökklub előtt és repesve várta Pikachu és Ash Ketchum legújabb kalandjait. Akkoriban (90-es évek vége) nem volt Youtube, internet eléréssel is csak a kiváltságosok rendelkeztek, így maradt a televízió. Ma már minden sokkal egyszerűbb, de be kell vallanom, felnőtt fejjel is meg-megnézek néha egy részt, már csak nosztalgiából is. Így hát nem is volt kérdéses, hogy amint lehetőségem lesz rá, a játékot is ki fogom próbálni. Persze ehhez nem szerettem volna kézikonzolt vásárolni, de amint kiderült, hogy a Nintendo nyitni fog a mobilpiac irányába, azonnal reménykedni kezdtem, hogy a kiotóiak nem hagynak ki egy ekkora lehetőséget és Mario után a legnépszerűbb alkotásukat elérhetővé teszik majd a nagyközönség számára. Nem kellett csalódnom szerencsére.

Komolyabb teszttel most senkit sem fárasztanék, főként, mivel hajnali 6 óra sincs még, aki szeretne alaposabban tájékozódni, az itt nyugodtan megteheti, inkább a saját élményeimről írnék néhány gondolatot. A gyors APK telepítést követően azonnal belevágtam a játékba. Rövid kísérletezgetés után sikerült is befognom Pikachut kezdő pokémonnak, ehhez mindössze annyit kellett tennem, hogy nem próbáltam meg csapdába csalni a 3 felkínált alap lényt, vagyis Charmandert, Squirtlet és Bulbasaurt. Ezek után elkezdtem barangolni a belvárosban és gyűjtögetésbe fogtam. A Pokémon Go ugyanis egy kiterjesztett valóság játék, a telefon a térbeli pozíciónkat kiolvasva vetít rá minket a környék térképére, ahol ikonokkal jelzi, hova érdemes menni, hol lelhetőek fel újabb, szerencsés esetben ritka pokémonok. A játék felér egy alaposabb fittness edzéssel, mire lemerül a telónk - és ez sajnos elég hamar be tud következni - egész biztosan elfáradunk egy picit és nem lesz kilométerhiányunk. A vadászgatás és kutakodás alatt egyébként rengeteg érdekes helyszínre bukkanhatunk, szobrok, emléktáblák, és más felfedezésre váró érdekességek is megcsodálhatóak, én például még egyszer sem figyeltem meg alaposabban a körút gyönyörű épületeinek homlokzatát, de a játék ehhez is hozzásegített.

A pokémonokat egyébként lehet fejleszteni és akár meg is küzdhetünk velük más mesterekkel, ha érzünk magunkban ehhez elég elszántságot. Én egyelőre kihagytam ezt a lehetőséget, de majd ennek is eljön az ideje. A Pokémon Go egyébként remek móka, de nem árt a kellő körültekintés, mert könnyen bajba sodorhatjuk magunkat. A lények tudniillik a legkülönfélébb helyen is meg tudnak jelenni, akár az úttest kellős közepén is, a száguldó autók között, ilyenkor jobban járunk, ha hagyjuk meglépni a kis dögöket. Ne kövessétek el azt a hibát, mint én, hogy átszellemülten hajigáljátok a pokélasztikat a zebrán, miközben a lámpa már pirosra váltott :) .

A Pokémonozás abszolút uniszex elfoglaltság, így fiúk és lányok, nők és férfiak egyaránt örömüket lelhetik benne, nem mellesleg edzésnek és kultúrproginak sem utolsó. Hideg ásványvíz javasolt mellé a kánikulában!

Pussz

Korbi 

Közel egy hónap várakozás után megérkezett az új videokártyám, így végre a kezeim közé kaparinthattam :) . Teszt később várható, egyelőre időm sem volt alaposabban megnyúzni, de ami késik, nem múlik!