Ameddig nem volt saját fizetésem, alapvetően nem is tudtam a játékra pénzt áldozni, bátyám használt, megörökölt gépét vehettem birtokba, már ha épp nem ő ült előtte. Amikor végül felcseperedtem és a nagybetűs élet körforgása engem is beszippantott, egy szép napon elhatároztam, hogy összeállítok magamnak végre egy számítógépet, ami csak az enyém, amit akkor és arra használok, amikor és amire csak én szeretném. Gyűjtögetni kezdtem a pénzt, mindent félretettem, amit csak győztem. Kihagytam bulikat, nyaralást, fesztiválokat, lényegesen kevesebb rucit vettem, mint előtte, spóroltam, amennyire csak lehetett, külön munkát is vállaltam a cél érdekében. Végül tavaly nyár végére sikerült révbe érnem és megvettem életem első saját konfigurációját a hozzá tartozó monitorral és perifériákkal együtt. Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor első ízben kapcsoltam be az én kis gyönyörűségemet. Persze nem volt mindenben tökéletes, kompromisszumok tömegét kellett kötnöm a vásárlásnál, de egy erős középkategóriát képviselt új szerzeményem, arra azonban pont elég volt, hogy a játék iránti szenvedélyemet kiéljem. Egy darabig…

Kis idővel később azon kaptam magam, hogy nem vagyok egészen elégedett és nem akarok folyamatosan megalkuvásokat eszközölni, a grafikából vissza-visszavenni, többre, jobbra vágytam. Ezért folyamatosan fejleszteni kezdtem a gépemet, új alaplap, jobb proci, gyorsabb memóriák kerültek bele, vásároltam egy nagyobb és lényegesen profibb monitort, legutóbb pedig a videokártyát cseréltem le néhány héttel ezelőtt. Igazi függőség alakult ki nálam, elköltöttem egy rakat pénzt, de nem bántam meg egy pillanatig sem. Most tartok ott, hogy minden túlzás nélkül állíthatom, olyan számítógépem van, amely nagy valószínűséggel még 2-3 évig a legújabb játékokkal is elboldogul majd és munkára is használható lesz minden bizonnyal. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs már több tervem, vágyam, amely megvalósításra várna. Mert bizony akad még szép számmal beteljesítésre váró gamer álom.

Egyrészt havonta egy játékot minden körülmények között beszerzek magamnak, még akkor is, ha lényegesen kevesebb időm van mostanában leülni a gép elé, mint korábban. Nem ártana egy jó minőségű kamera sem, mert terveim között szerepel egy pár végigjátszást is készíteni, remélhetőleg sokatok örömére, legalább megnézhetitek, miket ügyetlenkedek olykor. Szeretnék idővel egy konzolt is magamévá tenni, mert vannak olyan exkluzív címek, amiket eddig kihagytam és időszerű lenne bepótolni őket. Arról nem is beszélve, hogy VR is rabul ejtett, amikor először volt szerencsém kipróbálni, tehát egy Oculus Rift, netán egy HTC Vive is boldoggá tudna tenni idővel. És ha mindez egyszer csak realitássá válik, nagy valószínűséggel újfent a gépet kell majd naprakésszé varázsolni és minden kezdődik elölről.

Ahogy a saját példámon keresztül is jól látszik, a videojáték és a számítógép fejlesztés igen csak költséges hobbi és ha nem vagyunk gondtalan milliomosok, számtalan lemondással tud járni. Természetesen nem kötelező hozzám hasonlóan csinálni, nyilván rengetegen megelégednek lényegesen szerényebb összeállítással, mindenkinek el kell tudni dönteni, mennyit tud, és főként mennyit akar áldozni erre a tevékenységre. Az is simán elképzelhető, hogy egyszer csak én is visszavonulót fújok majd és új irányt vesz az életem, ahol a gaming elveszíti vezető szerepét, átértékelődik, sokadlagossá válik. De abban egész biztos vagyok, hogy egy pici szelet mindig megmarad belőle és az a fajta öröm, amelyet nyújtani tud, mindig velem lesz!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi