Hogyan veszítettem el a videojáték-szüzességemet
Amint megérkezik a videokártyám az egyik ismert magyar számtech boltból (Gtx 1080-ra várok, Asus Strix modellre), mindenképpen írok majd magamról egy hosszabb lélegzetvételű bemutatkozót és kaptok hozzá néhány képet is, hogy jobban megismerjétek becses személyemet :) . Hogy addig se unatkozzunk és a gépem se porosodjon és árválkodjon magányosan, úgy döntöttem, ma a legelső játékélményemről fogok mesélni Nektek. A 90-es években nagy divatja volt az úgynevezett sárga kazettás Nintendo-nak, amelynek annyi köze volt a Nintendo-hoz, mint Lindsay Lohannek a GTA V-höz, de a bátyámnak volt egy ilyen bazári konzolja és ha néha odaengedett a kontroller elé, én is nagy örömmel próbálgattam a különféle, főként ismert és akkoriban igen menőnek számító játékok koppintásait. A tesóm rengeteg ilyen kazit vásárolt össze és ment a cserebere az ismerősök, osztálytársak között. Ezek után ő szintet lépett és az első nyári munkájából vett magának egy eredeti Super Nintendo-t, amit jó ideig csak tisztes távolságból figyelhettem, hozzányúlni tilos volt, játékról szó sem lehetett. Egy ideig emiatt más elfoglaltságok után kellett néznem, de amikor talán 2004 környékén már egy Playstation 2 került hozzá, én megörököltem az akkorra rendesen leharcolt Nintit és újra kinyílt előttem a gamer világ.
Soha nem fogom elfelejteni, amikor első alkalommal ültem le a Super Mario World elé és elkezdtem végigtolni a valaha volt egyik legaranyosabb, legcukibb játékot, amely számomra még mai is etalon, ha a játékélmény kerül szóba. Hosszú órákat, napokat töltöttem Mario és Yoshi kalandjaival, míg végül az összes világot kivégezve eljutottam Browser kastélyába. Akkoriban nem volt Youtube és mindenféle végigjátszás, ezért bevallom, kellett pár nap, ameddig rájöttem, hogyan kell kiiktatni a Koopa királyt. Amikor végre nagy nehezen összejött - mert a bátyám persze hiába könyörögtem, nem segített - szinte ugrándoztam a lakásban, a szüleim pedig totál zakkantnak néztek. Valahogy így veszítettem el a videojátékos szüzességemet.
Később kijátszottam több Mario részt, Zeldát, de imádtam a Donkey Kong epizódokat is, sőt a Mortal Kombat és a Street Fighter is ezen a konzolon talált rám először. Sok-sok feledhetetlen élmény és emlék köt ehhez a korszakhoz és a SNES-hez és habár ma már elsősorban PC-n játszadozok, a konzolok is ugyanolyan kedvesek a szívemnek.
Korbi