A híres, vagy inkább hírhedt és egyelőre feltörhetetlen (vagy mégsem?) Denuvo-védelem kapcsán jutott eszembe néhány gondolat a kalózkodással és a tört játékokkal kapcsolatban. Világ életemben a legális játékvásárlás és az eredeti címek beszerzése mellett tettem le a voksomat, még az operációs rendszer is hivatalos forrásból származik, amely a gépemen fut. Ennek ellenére nem törnék pálcát azok feje fölött, akik a könnyebb utat választják, persze nem is biztatnék senkit rosszalkodásra.

A játékfejlesztő cégek néhány évvel ezelőtt még nem zsákbamacskát árultak, a legtöbb címhez készítettek demót is, amelyet a leendő vásárló gamer 1-2 pálya, vagy néhány óra erejéig kipróbálhatott és a szerzett tapasztalatok alapján eldönthette, szeretne-e pénzt áldozni az adott játékra. Sajnos manapság már csodaszámba megy az ilyesmi, a hangzatos bejelentések és látványos videók után igen gyakran kapunk félkész, rosszul portolt, hiányos játékokat, amelyek a combosabb vasakat is megizzasztják. Elég, ha csak az Assassin’s Creed: Unity, a Mortal Kombat X, vagy épp a Batman: Arkham Knight PC változataira gondolunk, de a konzolosok is belefuthatnak időnként silány minőségű, értéktelen alkotásokba. Ha készült volna bármelyikhez demó, egész biztosan kevesebben érezték volna átverve magukat, de az is valószínű, a fejlesztők bevétele is lényegesen alacsonyabb lett volna. Többen hivatkoznak ezekre a sajnálatos esetekre, amikor az illegális letöltések mellett foglalnak állást. Nem mondanám, hogy nincs igazságtartama ezen véleményeknek, ugyanakkor szerencsére több olyan megoldás is létezik, amely törvényes keretek között teszi lehetővé egy játék kipróbálását, elég, ha csak a Steam pénzvisszafizetési rendszerére gondolunk. Mindez szép és jó, ugyanakkor cseppet sem kárpótolja azokat, akik a dobozos kiadásokat részesítik előnyben. 

Egy új AAA játék többnyire 10-12 ezer forintot kóstál, a konzolok esetében ez akár a 18-20 ezret is simán elérheti ez az összeg. Nem véletlen, ha a magyar és sokszor akár a külföldi fizetések mellett nem mindenki engedheti meg magának, hogy eredeti címekkel töltse fel virtuális, vagy valós polcát, arról nem is beszélve, hogy a konzolosok legalább tovább tudják adni, esetleg el tudják cserélni a megunt, vagy végigjátszott szerzeményeket. Míg a PC gamerek maximum a fejlesztők mamáját szidhatják, ha a hangzatos ígéretek ellenére mást kapnak a pénzükért, mint amit ígértek nekik. Talán az sem tartozik a normális kategóriába, hogy lassan az összes megjelenést követően több gigás úgynevezett 0-day javításokat és patcheket tesznek közzé a kiadók, hogy a félkész játékokat teljessé, vagy legalább játszhatóvá tegyék. 

Persze, a gaming egy költséges hobbi és sokan vélik úgy, akinek nem futja rá, válasszon más elfoglaltságot magának. Ugyanakkor a kiadók mérhetetlen pénzéhsége, sokszor cinikus és cseppet sem játékosbarát felfogása is jelentős mértékben hozzájárul a kalózkodás virágzásához. Talán első lépésként nekik kellene változtatniuk ezen és akkor valószínűleg azok is szívesebben vásárolnának eredeti példányokat, akik ennek hiányában inkább letöltögetnek és nem éreznék úgy, hogy az ablakon dobták ki a pénzüket!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi