Ahogy olvasgatom a különböző videojátékra szakosodott oldalakat (beleértve a külföldi weblapokat is), folyamatosan terítékre kerül a PC és a konzol gamerek kibékíthetetlen ellentéte. Repkednek a szóvirágok, ezredszer elcsépelt érvek ütköznek az éterben, egymásnak feszülnek trollok és megmondóemberek, a virtuális háború pedig végeláthatatlannak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy még a „konzolosok” is képesek egymás torkának ugrani, csak hogy bebizonyítsák, az ő gépük az egyetlen jó döntés, a másik felhasználó pedig ostoba fajankó, hiszen ellentétes oldalon áll. Mint minden viszálykodás, ez is értelmetlen és oktalan, csak arra jó, hogy a kattintásszámláló felpörögjön.

Ahogy már megpendítettem korábban, én azok közé tartozok, akik elsősorban számítógépen játszanak idejük legnagyobb részében, ugyanakkor a mai napig szívesen ülnek le egy Playstation, egy Xbox, de akár egy Nintendo elé is. Nem másért, mint magáért a játék öröméért. Mert hiába a masszív hardver, a részletesebb felbontás, a magasabb fps, a többfunkciós felhasználási mód, mindez fabatkát sem ér, ha a lényeg elsikkad menet közben.

Minden platformnak megvannak a maga előnyei és egyben hátrányai is. PC-n valóban szebb látvány érhető el és ha van elég pénzünk, legtöbb esetben nem kell kompromisszumokat kötnünk, ráadásul stratégiai játékok terén itt a legbőségesebb a kínálat. Ezen felül munkára is használhatjuk gépünket, ha erre van szükségünk. Ugyanakkor az utóbbi időben egyre több a pocsék, rosszul portolt alkotás, viszonylag gyakran kell az egyes komponenseket cserélni, hogy naprakészek maradjunk és jó néhány exkluzív címről le kell mondanunk.

A konzoloktól felesleges megkívánni, hogy mindenben kövessék a számítógépeket, még akkor is, ha az aktuális generáció tagjai többnyire apró dobozba zárt PC-k. Hiszen alapvetően szórakoztató elektronikai készüléknek tervezték őket, a felhasználási területük korlátozottabb, de miért is várnánk el tőlük, hogy videóvágásra, vagy szövegszerkesztésre is alkalmasak legyenek? Azoknak készültek, akik nem szeretnének több százezret eltapsolni éves szinten (habár a gyors generációváltás megérne egy misét), nem feltétlenül akarnak grafikai beállításokkal bíbelődni, csak leülni és néhány gombnyomás után máris tolni kedvencüket. Ráadásul rengeteg exkluzív cím csak ezekre a gépekre érhető el, elég, ha az Uncharted, vagy a God Of War szériára gondolunk, de említhetném akár a Zelda, a Super Mario sorozatokat is, biztos vagyok benne, hogy az irigykedésen átlendülve mindannyian beláthatjuk, kiváló címek egytől egyig, amelyekkel mi magunk is szívesen töltenénk az időnket.

Vihar a biliben ez a torzsalkodás, a magam részéről nem kívánom kivenni belőle a részemet és arra biztatnék mindenkit, tegyen hasonlóképpen. Örüljünk annak, amink van, játszunk azzal, amiben megtaláljuk a kedvünket, kapcsolódjunk ki a szürke hétköznapokból és ne másokkal legyünk elfoglalva, élvezzük, amit választottunk. Döntsük el, számunkra mi a legfontosabb szempont és ha ezen túl vagyunk, hagyjuk meg mások örömét is!

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi