Többen kérdeztétek tőlem, hogy milyen játékokkal játszom leginkább, erről korábban már írtam egy bejegyzést, amelyet ide kattintva érhettek el. Az is felmerült kérdésként, szoktam-e FPS címeket tolni, mert az ugye nem túl lányos, ezért különösen érdekes a felvetés. Nos a válaszom; előfordul néhanap. Bár nem tartoznak a kedvenceim közé a lövöldék, jobban preferálom az összetettebb történettel bíró kaland játékokat, vagy a cuki ügyességi és mászkálós platform címeket, olykor megszáll az ihlet és ilyenkor én is szívesen vezetem le a feszültséget egy kis fegyverzajjal. Vannak nagy favoritjaim, most ezekről mesélek nektek egy kicsit.

Évekkel ezelőtt megvettem a Counter Strike: Source steames változatát és Icipicike, majd Korbi néven jó néhány órát - egész pontosan 487 óra, 23 perc 5 másodpercet - beletoltam a gammába, kedvenc pályáim természetesen a Dust,  Dust 2, Office és az Aztec voltak. Leginkább az AK 47, M4 , Desert Eagle kombókkal próbáltam osztogatni a fejeseket és egész elfogadható statisztikát sikerült összehoznom. Az is többször felmerült bennem, hogy a CS legújabb részét is beszerzem és teszek vele egy próbát, de egyelőre ez még várat magára. 

A Counter Strike mellett, vagy még inkább helyette mostanában Battlefield 4 van nálam terítéken, amely hozzám elég későn, csak idén márciusban jutott el. Előtte adtam egy esélyt a Hardline single kampányának, mert egyrészt a rendőr sztori felkeltette az érdeklődésemet, másrészt a multizásból egy picit ki akartam szakadni, de elég nagyot kellett csalódnom. Sajnos az utóbbi években a sztori módokat erősen elhanyagolják a kiadók, kár érte, mert úgy gondolom, nem csak nekem volna igényem színvonalasabb és tartalmasabb történettel megspékelt FPS játékokra, ha már az árát szépen megkérik a sokszor félkész és csak a DLC tartalmakkal egésznek tekinthető címekért is. Ígéretekből persze soha nincs hiány, az októberben érkező Battlefield 1 mindenképpen várós darab, főként, hogy  az első világháborús környezet kifejezetten egyedi és az előzetesek alapján a látvány is csúcs lesz.

A végére hagytam egy igazi nagyágyút, amellyel sajnos ma már egyáltalán nem szoktam az időmet tölteni, ugyanakkor egy nemrég megjelent rajongói remake miatt ismét a köztudatba került és az én fantáziámat is megmozgatta. A Nintendo 64 egyik legismertebb klasszikusáról, a Rare gondozásában készülő GoldenEye 007-ről van szó természetesen, ami a jó öreg konzolon a maga kissé pixeles és mai szemmel csúnyácska grafikájával, ugyanakkor lebilincselő játékmenetével és történetével már több, mint 15 éve is rabul ejtett és azóta is kellemes, bizsergető nosztalgiával gondolok vissza rá. Azt hiszem, a mai munka után levezetésként le is szedem és néhány kör erejéig visszarepülök az időben a 90-es évek végére.

Ha tetszett a cikk és a Gamer Girls blog, iratkozz fel Facebook oldalunkra!

Pussz

Korbi