Amint megérkezik a videokártyám az egyik ismert magyar számtech boltból (Gtx 1080-ra várok, Asus Strix modellre), mindenképpen írok majd magamról egy hosszabb lélegzetvételű bemutatkozót és kaptok hozzá néhány képet is, hogy jobban megismerjétek becses személyemet :) . Hogy addig se unatkozzunk és a gépem se porosodjon és árválkodjon magányosan, úgy döntöttem, ma a legelső játékélményemről fogok mesélni Nektek. A 90-es években nagy divatja volt az úgynevezett sárga kazettás Nintendo-nak, amelynek annyi köze volt a Nintendo-hoz, mint Lindsay Lohannek a GTA V-höz, de a bátyámnak volt egy ilyen bazári konzolja és ha néha odaengedett a kontroller elé, én is nagy örömmel próbálgattam a különféle, főként ismert és akkoriban igen menőnek számító játékok koppintásait. A tesóm rengeteg ilyen kazit vásárolt össze és ment a cserebere az ismerősök, osztálytársak között. Ezek után ő szintet lépett és az első nyári munkájából vett magának egy eredeti Super Nintendo-t, amit jó ideig csak tisztes távolságból figyelhettem, hozzányúlni tilos volt, játékról szó sem lehetett. Egy ideig emiatt más elfoglaltságok után kellett néznem, de amikor talán 2004 környékén már egy Playstation 2 került hozzá, én megörököltem az akkorra rendesen leharcolt Nintit és újra kinyílt előttem a gamer világ. 

Soha nem fogom elfelejteni, amikor első alkalommal ültem le a Super Mario World elé és elkezdtem végigtolni a valaha volt egyik legaranyosabb, legcukibb játékot, amely számomra még mai is etalon, ha a játékélmény kerül szóba. Hosszú órákat, napokat töltöttem Mario és Yoshi kalandjaival, míg végül az összes világot kivégezve eljutottam Browser kastélyába. Akkoriban nem volt Youtube és mindenféle végigjátszás, ezért bevallom, kellett pár nap, ameddig rájöttem, hogyan kell kiiktatni a Koopa királyt. Amikor végre nagy nehezen összejött - mert a bátyám persze hiába könyörögtem, nem segített -  szinte ugrándoztam a lakásban, a szüleim pedig totál zakkantnak néztek. Valahogy így veszítettem el a videojátékos szüzességemet. 

Később kijátszottam több Mario részt, Zeldát, de imádtam a Donkey Kong epizódokat is, sőt a Mortal Kombat és a Street Fighter is ezen a konzolon talált rám először. Sok-sok feledhetetlen élmény és emlék köt ehhez a korszakhoz és a SNES-hez és habár ma már elsősorban PC-n játszadozok, a konzolok is ugyanolyan kedvesek a szívemnek.

Korbi 

Biztosan érdekel Titeket, milyen játékokkal is játszhat egy gamer lány (nem szeretem igazán ezt a megnevezést, de majd később, külön bejegyzésben visszatérek a témára), a hétköznapokban. Nos, erre nincs és nem is lehet általánosságban elfogadott választ adni, ezért inkább arról fogok most írni, én milyen játékokat részesítek előnyben mostanság*. 

Ahogy a bevezetőben is megemlítettem, az utóbbi időben két játékot nyúzok rendszeresen, az egyik a CD Projekt RED által jegyzett Witcher 3, a másik pedig az Ori And The Blind Forest. Mindkettő varázslatos alkotás a maga nemében és mindkettőt másért kedves a szívemnek.

Kezdjük a Witcherrel. Nagyjából egy hónappal ezelőtt vettem meg az alapjátékot a kiegészítőkkel (tudom, tudom, kissé le vagyok maradva, de jobb később, mint soha), sajnos az első 2 résszel nem volt szerencsém közelebbi ismeretséget kötni, de nagyjából 10-15 óra játékidőt követően máris biztosan tudom, be kell pótolnom a hiányosságokat. Ugyanis ennyire gyönyörű, változatos és hangulatos játékhoz még soha nem volt szerencsém. Természetesen az alap történettel és összefüggésekkel tisztában voltam a kaland kezdete előtt is, kutakodtam is persze, de úgy érzem, hogy teljes lehessen az élmény, még mélyebbre kell merülnöm Ríviai Geralt világában. Egyelőre igyekszem mindent alaposan felfedezni és főként a mellékküldikkel fejleszteni Geraltot, nem szeretném elkapkodni, a jó dolgokat ki kell élvezni.

Az Ori egész más tészta, mert már másodszor futok neki és semmivel sem érzem kevésbé elbűvölőnek az újabb randevút, mint első alkalommal. A szerelem már csak ilyen. Egyébként is közel állnak hozzám a mászkálós platformerek, egészen a Super Mario World és a Super Nintendo korszakáig nyúlik vissza ez a viszony, ugyanakkor az Ori and the Blind Forest az első olyan játék az életemben, amitől (a számomra) néhol nehéz játékmenet sem tudott eltántorítani, nem adtam fel és végigküzdöttem a katartikus befejezésig. Az újrajátszás is bőven tartogat kihívásokat és ez a cím az élő példa rá, hogy egy indie alkotás is adhat ugyanolyan élményt, mint egy AAA cím.

*Egyébiránt az új videokártyámra várok jelenleg, szóval a készlethiány rendeződéséig átmenetileg csupán PS4-en szoktam picit kockulni, pár óra Injustice: Gods Among Us a párommal, egy kis Outlast elmaradás szokott beficcenni, de az Uncharted legújabb epizódját is szeretném majd valamikor megkaparintani és ha a kezeim közé kerül, onnan nem lesz menekvés. Azt hiszem, szép időknek nézek elé a közeljövőben...

Gyönyörű szép napot Mindenkinek!

Korbi 

Szerencsére elmúltak azok az idők, amikor a nők szerepe annyiban kimerült, hogy a konyhában sürögtek-forogtak és a családi tűzhelyet őrizték. Vagy mégsem egészen? Sokan még ma is furcsán, hitetlenkedve néznek egy lányra, ha a fakanálnál szívesebben szorongat egy gamepadet és a szerelmes regények olvasgatása helyett a Witcher épp aktuális kiegészítőit nyüstöli. Pedig bizony vagyunk egy páran, akik így éljük az életünket. Meló, vásárlás, takarítás, sokaknál gyermeknevelés, mindezek cseppet sem szabhatnak gátat a játék örömének, csak meg kell találni a kellő összhangot. A videojáték ugyanis nem férfi privilégium, de nem ám! Lehet, hogy idehaza egyelőre a gyengébbik nem képviselői közül kevesebben választjuk magunknak ezt a hobbit, ugyanakkor az Entertainment Software Association friss kutatásából kiderül, világviszonylatban már több a női videojátékos, mint a férfi. 

Kedves urak! Tessék beletörődni, egy hölgy is ugyanolyan szívesen ül le a gép elé és veszi elő a szívének kedves játékot időről-időre, legyen szó akár egy cuki mászkálós platform címről (nálam most az Ori And The Blind Forest van terítéken), vagy épp egy komolyabb, összetettebb RPG, vagy FPS alkotásról, de akár az is megeshet, hogy az adott pillanatban autóversenyezni támad kedvünk, sőt, néha még a foci is kifejezetten érdekel minket. Nincs megkötés, nincsenek korlátok, a lényeg, hogy kikapcsolódjunk és jól szórakozzunk. Játszunk egyedül, a párunkkal, a barátainkkal és barátnőinkkel egyaránt, sőt, olykor vérre menő multi csaták is kialakulnak vadidegen arcokkal. 

Hogy mindez furcsa lenne? Én nem hiszem! Az a furcsa, aki bennünket tart annak!Tessék ezen elgondolkodni!

Gyönyörű szép napot Mindenkinek!

Korbi